2011. december 22., csütörtök

Burkus József


Akinek fény zúdul a nyakába, angyallá változik, 50x85 cm, olaj 


Hódmezővásárhelyen egy tanyán élek. A feleségem és rokonai itt születtek, itt élnek és dolgoznak. Ehhez vidékhez ez a kötődésem. Magam hegyvidéki ember vagyok, de a sors ideküldött. Mára eggyé váltam a tanyámmal. Már nem tudom én hajladozom-e, vagy mellettem az akácfáim, mint ahogyan azt sem, hogy a szél simogat, vagy én borzolom láthatatlan, végtelen hosszú tincseit. Nincs televízióm, s nem követem a híreket. A napi újságírásból rég kivonultam. Ez a létforma biztosítja számomra az alkotáshoz szükséges autarkiát. Írok és festek, festek és írok. Minden embernek van egy létállapota, ahonnan a legtisztábban látja bonyolult kontextusait. Nekem az egyedüllét. Itt a napfény terhe és a sárgravitáció között - félúton Istenhez.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése